Esküszöm, végig futottam mind, a kb. ötszáz oldalt, csakhogy ráleljek, és pontosan idézhessek. De nem találtam! Pedig biztos vagyok benne, hogy Mikszáth Kálmán összegyűjtött novellái közül valamelyikben szó volt a tündérhintáról. Azt hiszem, neves írónk " micsoda tündérkert"-nek nevezte azt a megkapó látványt, amit a csecsemők sokasága nyújtott a fák között. Igen, igen a fák között, ahová édesanyjuk tette őket, amíg dolgoztak. De nem ám csak úgy magukra hagyták az ártatlanokat, hanem lepedőbe téve, felfüggesztették őket a fák közé. Amolyan hirtelen  bölcsőt kreáltak, dajkául felfogadták a szelet, aki ringatta őket,  a faleveleket, akik addig duruzsoltak a fülükbe, míg elszenderedtek, és a falevelek közt szaladgáló napfényt, hogy addig is legyen mit nézegetni, míg elalusznak.

A felfüggesztett bölcsők tehát nem új keletű találmányok, hanem bizony már régen felfedezték az édesanyák jótékony hatását a babáikra. Az én tapasztalatom is az, hogy a hintaágyban fekve a három hónaposon mindig megnyugszik, izmai elernyednek és szép lassan elszundikál. Én pedig megnyugszom, hogy jól érzi magát. Kipihent, boldog baba, elégedett, boldog mama.

De nézzük csak, miért is olyan hasznos a babáknak a hitázás. A térben való kilengés hatással van az egyensúlyozó rendszerre.  Az egyensúlyozás szerve a belsőfülben van, a hallócsigához kapcsolódó, három dimenzióban álló félkörös csontos ívek formájában. Ezeket belül félig folyadék tölti ki, s ahogy a fejünk mozdul, a folyadékszint úgy ingerli a félkörös ív belsejében lévő ideghártyát, amely eljuttatja a jelzéseit az agy egyensúlyozást és térbeli helyzetet érzékelő központjába. A gyermekek ösztönösen igénylik egészen csecsemőkortól a nagy iskoláskorig a hintamozgást, s nem is tudják, hogy ezzel tulajdonképpen megtanulják az egyensúlyozást, finomodik térérzékelésük, a ritmusérzékük, fejlődik a  mozgáskoordinációjuk és elősegítik a finommotorikus mozgások kialakulását.

A hintázásnak ugyanis terápiás hatása is van. Amerikai gyermekgyógyászok megfigyelése szerint a koraszülött babák jobban gyarapodnak, ha naponta háromszor fél órán át egy függőágyban hintáztatják őket. (Ezt is kitalálták már őseink, hiszen régen bölcsőben tartották és ringatták a csecsemőket. Szerencsére manapság újra divatos a bölcső használat.)

Összefoglalva tehát a ringatás fontossága:
Együtt hintázás öröme elősegíti a baba- szülő kötődést.
Oldja a belső feszültségeket.
Fejlődik az egyensúlyérzék.
Gondolkodási képességek fejlődése.
Segíti a testkép kialakulását, testrészeik mozgásának irányítását.                                                       Fejleszti a mozgáskoordinációt.                                                                                                              Erősíti az izomzatot.
Fejlődik a térérzékelést.

Szóval, hintázásra fel!