Az ember élete szakaszokra oszlik. Nemcsak életkoronként követik egymást ezek a szakaszok csecsemőkortól az agg korig, hanem lélektanilag is. Közhelyesen úgy mondják, hogy lezárult életem egy fejezete. Ennek aztán vannak külső vetületei is- nyilván az emberben bent is átalakul valami.

Az alakulást belső igények is motiválhatják, de a külső körülmények változása is kilökheti az embert a komfortzónájából- hogy divatos kifejezéssel éljek. Esetemben mindkettő elmondható. Megszületendő honlapom több babusgatást igényel, ezért a blogom székhelyét is áteszem oda. Magyarán mondva ott folytatom a blogolást.

Szóval, pá-pá blog.hu! Tanulságos volt ez a pár hónap, de most ünnepélyesen lezárom.

Good bye!

Találkozzunk a www.cseperedobaba.hu-n!

Úgy látszik, ahogy megy az idő előre- de fogalmazhatnék úgy is, ahogy idősödöm, egyre nosztalgikusabb leszek. Elsősorban a fejemben kutakodok emlékek után, de ha a szülői házba kerülök- szerencsére élnek  a szüleim,- akkor aztán belevetem magam a kissé szoruló fiókok húzogatásába, a csipkés függönykével takart üveges vitrinek nyitogatásába, és megszállottan kutatok gyerek- és kamaszkori emléknyomok után.

Naplót nem keresek , mert nem vezettem, viszont sokat festettem, rajzoltam, leveleztem az unokatesómmal, fényképeztem, hímeztem, agyagoztam, varrtam stb. Egyedül kötni nem kötöttem, egy pár Barbie baba zokninál többre nem futotta a híres türelmemből- az egy sima egy fordított monoton ritmusa rettenetesen idegesített.

De visszatérve a szekrényfiókokra, nyomok bőven vannak a múltamból. És szerencsére nem csak én múltamból, de még a nagymamáméból és a nővérei múltjából is.  Ők már nem élnek, de egy-két szép teáscsésze, villa, ruhacsipke , üvegékszerek felidézik őket magukat is.

A kedvencem egy hímzett, kék csipkegallér. Az érdekessége, hogy kézzel készült, valami lehelet finom fehér anyagra varrták és két darabból áll. Gondolom, a blúz nyakkivágására is kézzel öltögethették. Nagyon sajnáltam, hogy csak az egyiket őrizhetem- azt gondoltam a párja valahová eltűnt, miután Ica nénje-nagymamám testvére- meghalt, és az ingóságait elszállíttattuk... Aztán egy beszélgetés során , véletlenül kiderült, hogy a másik kék kis gallér az egy szem húgomnál van, aki szintén azt hitte, hogy a másik fele elveszett. ...Lám, milyen igazságosan  alakította ezt így a Sors....

Itthon viszont nagyon szeretek selejtezni. Élvezettel gyűröm szemetes zacskókba a már nem hordott nadrágokat, bolyhossá viselt kardigánokat, elnyúlt nyakú pamutpólókat- amikből vissza szoktam szedegetni egy adagot, mert jó lesz az még koszos munkákhoz, tűzománcozáskor a rézlap polírozáshoz stb.- elöregedett gumijú "mackónadrágokat", és azokat a melltartókat, amelyekből, ha egyszer kibújt a merevítő, akkor nincs az a varrócérna, ami kis lukat befoltozná, hogy többé azon ne jöjjön ki. Szóval kegyetlenül selejtezem ezeket.

Az anyukám varrta, pontosan méretre szabott ruharemekekkel viszont nem tudok ilyen kegyetlenül elbánni....még mit nem!!! Ott van pl. a mohazöld ruhám, amit igaz, hogy hat éve varrt, és szűk már, de bele fogok még abba fogyni.  Hiszen bőven hagyott benne varrásbőséget, ki is lehet engedni. A rozsdabarna szoknya- top párosítással már más a helyzet, azokból tuti nem lehet kiengedni, és a szoknya, háááát, biztos nem jön már ebben az életben a fenekemre...huh, de kínos, belátni... De mégsem dobom ki, olyan szép rajta a hímzés.

Aztán ott van még az a gyönyörű aranybarna, selymes tapintású, aranygombos Burda szabásmintás blézer, ami még...óh Istenem, főiskolás koromban készült!!! Kb. 15 éve őrizgetem!!! Mindene különleges: az anyaga, a szabása, gallérja, derékban a szűkítők, ujja szabása. Vagy a gyönyörű virágokkal telehímzett, gyöngyöcskékkel díszített barackszínű tunika, amit annyi ünnepnapon, esküvőn, fényes vacsorán viseltem, hogy csupa jó emléket idéz- dehogy szabadulok meg tőlük!

És mihez kezdjek a kisfiam kinőtt kis rugdalózóival? Öt hónapos múltjából sok ingóság még nincs, de a pincénkben már nagy nylon zacskók jelzik, hogy bizony ő is nődögél. Természetesen a legtöbb ruhácska újabb kisbabákhoz kerül majd, tovább adom a családban. Vannak, amik visszakerülnek a barátokhoz, mert kölcsön kaptuk, visszavárják. Persze van egy két darab, amit nem is kell visszaadnom, és nem is fogok elajándékozni, mert kiemelt szerepük volt a kisfiam életében. Pl.: abban hoztuk haza a kórházból, mikor megszületett. Egy világoskékben, aminek a színe  nagyon jól áll a fehér bőréhez, vöröses hajához, először fordult hátról hasra. Kissé  viseletesebb darab, de a kis állatos applikációk nagyon aranyosak rajta.  Elkezdtem tehát azon gondolkodni, hogyan mentsek meg valamit belőle. 

Ekkor jött az ötlet, hogy emlékmentő játékot fogok készíteni belőle.

Rögtön elkezdtem anyagokat, szalagokat illesztgetni hozzá, hogy anyagban, színben, struktúrában, felületben mi illik hozzá, mi nem. Ekkor még nem tudtam mi lesz belőle, csak annyit, hogy a kis figurákból tuti meg akarok tartani. Így az összeset ki is vágtam. Méretüknél fogva mindenképpen kicsi dologra gondoltam, ekkor ugrott be a puha játékkocka gondolata.  Mindet végül nem használtam fel, zsúfoltnak éreztem az anyagok pöttyeivel. Íme a végeredmény:

Nagyon kíváncsi voltam, mit szól hozzá a kisfiam, végül ő meggyőzött, hogy jó munkát végeztem :-)

Remélem, sokáig játszik még vele!

Ha kinézek az ablakon, még zöld levelek bólogatnak befelé, a kék égen a nyári bárányfelhők úszkálnak, a rigók még boldogan repkednek az ezüstfenyő és a tuják között, de valami már megváltozott. Nem tudom pontosan ez a változás miben is fogható meg igazán.

Talán abban, hogy a fa méretűvé nőtt lestyán magjai már beértek; a kerti medence vize már nem melegszik fel 24 foknál melegebbre- az éjszaka hűvöse visszahűti; az őszibarack állandó kínálata  lett a helyi kisboltnak, viszont a málna végleg eltűnt, a csemegekukoricából meg finoman szólva sem csemegézne más jót, mint a szalonnájáért tartott hízó- zamata, édessége már nincs, csak kemény rágós héja...

Ha másból nem is, de abból megéreztem a változást, hogy egy-két ismerősöm megkérdezte, mondd, ovis zsákokat nem varrsz? Óh- tehát már itt tartunk, fordul az időkerék és jön az ősz. Az óvoda , és iskola időszakról az is meggyőzött, hogy úton útfélen szembe jönnek velem az iskolaszeres net-es hirdetések, taneszköz vásárokat hirdető plakátok, és a legnépszerűbb közösségi oldalon az egyik ismerősöm gyerkőce földig érő vásárlói blokkot tart a kezében, mutatva, hogy mennyi mindent kellett beszerezni az új tanévre.

Ősz. Új tanév. Én pedig óvodai zsákok és tornazsákok varrásába fogtam- mert ez is egy kihívást jelentett, mitől lesz praktikus, milyen a jó méretű és tudok-e valami pluszt hozzátenni a már megszokotthoz. Mutatom, mire jutottam:Ez egy fiús kivitelezésű változat,elől- hátul zsebbel, applikált rátétes mintával. A színeknél egymással harmonizáló színeket választottam, de a macskák vidám pirosával a gyermeki játékosság megmaradt.

A munkagépes anyagot nagyon szeretem, nagyon kis pasisnak találom, ezért hasonlóból varrtam meg a fiam babakelengyéjét is. Itt egy kicsit vidámabb változatát használtam ugyanannak az anyagnak.

Bagoly, bagoly, bagoly- lányos anyák nagy kedvence lehet- plusz változásként az applikált dísz helyett egy kis zseb került felülre. Ide apróságokat, papírzsepit, játékot tehet a kis gazdája.

Számomra nagyon kedves ez az elefántos anyag.Bár kék, szerintem  mégis nagyon csajos.

Egyik zsákba sem tettem zippzárt, mert az ovisok még nehezen boldogulnak az efféle zárakkal. És mivel egy óvodás élete csupa rohanás :-), arra semmi szükség , hogy  egy zippzár akadályozza a cókmókért matató kis kezeket.

Az óvodai zsákokhoz tornazsák is készült:

Mindezt most aktuális ajánlataként megtalálod a www.cseperedobaba.hu/102096102 oldalon.

Kellemes böngészést kedves olvasóm! :-)

Egy ismerősöm jelezte, hogy jól van. Persze ebben nem lenne semmi különleges, de épp Nizzában él, ahol az éjjel terrortámadásnak minősített vérengzés volt.

A belvárosban a nemzeti ünnepre rendezett tűzijáték ideje alatt a sétányra hajtott, az ünneplő emberek közé, egy teherautó. Több tucat halott és sérült.

Mit érez ilyenkor az ember? Megijed. Megdöbben. Hirtelen levegőt sem kap, csak a szíve kalapálását érzi.

A miértek dübörögnek fel, hiszen az európai értékrendben felnőtt, a mindenféle életet tisztelő polgár számára elképzelhetetlen, hogy mások életére törjön. Ha ez még fűszerezve van Isten hittel is, akkor végképp felfoghatatlan, hogy létezik vallás, ami nem az élet szeretetéről, védelméről szól.

Hogy létezik Isten, aki nem abban gyönyörködik, hogy gyerekek születnek, békében, biztonságban, szeretetben felnőve, hanem felhasználja híveit, gyermekeit mások életének kioltására. Hogy nem az felszólítása az emberek számára, hogy "Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a Földet," hanem épp az ellenkezője. Irtsátok egymást, mert te különb vagy, mint a másik, csak mert nem ebbe, hanem abba sz országba születtél. Mi ez? Tulajdonképpen az "Oszd meg és uralkodj"  szemlélete. Hiszen az egyiket a másik felé emelve ennek gőgöt, a lenyomottnak félelemet osztok. A gőgöst gőgjénél, hiúságánál fogva, a félelmet érző embert nyomorúságnál fogva lehet manipulálni.

Itt élünk Európában, és félnünk kéne? Kell, hogy ezen a félelmen átsegítsen  a hitünk, hogy ez az   Istenhit el fog tűnni. Miért? Mert ez a hit nem  szolgálja a félelmet érző országokban élők javát. És nem szolgálja a gőgtől elvakultak javát sem! Ez a hit nem szolgálja senkinek a javát, hiszen életellenes. Ez a hit támadás egyetemes emberiség ellen.

Mi, itt Európában, Magyarországon, tegyünk a félelmünk ellen. Kicsivel, mindenki a maga erejéből. A mindennapokban. Én mindenesetre varrok, alkotok, tűzzománcozok, festek és tanítok.

És mosolyogni tanítom a fiam.

Ugyan, mi köze a színtannak a varráshoz??? Nagyon is sok, hiszen színes anyagokkal dolgozunk! A színtan izgalmas dolog, néhány szabály betartásával kitűnően használható a mindennapi életben. Pl- Lakberendezésben, öltözködésben, sőt, akár egy étel tálalásánál is.

A bejegyzés címe egy kissé komor és lehangoló, mert a jelentése szerint bizonyos körülmények között minden egyformának látszik. Márpedig mégis ide kellett idézzem, mert ha belegondolunk, akkor, ahogy megy le a nap, úgy tűnnek el a színek, és bizony az egyszerű tejadó boci-boci tarka éppoly szürkévé válik akárcsak  a híres magyar szürkemarha. (Habár ez utóbbit jellegzetes, tiszteletet parancsoló szarva minden más élőlénytől megkülönbözteti - még a sötétben is! )

De most vonatkoztassunk el a négylábúaktól és általánosítsunk- minden, de minden szürkévé válik, ahogy megy le a nap!  Színtanos tanulmányaim egyik legmegdöbbentőbb felfedezése az volt, mikor megtudtam, hogy színek egész egyszerűen nem léteznek! Az nem lehet!!! Nem is hittem el, míg el nem magyarázták.

A napsugár fehér fénye az összes színt tartalmazza. Amikor ez a fehér fény egy másik közegen megtörik, pl. vízcseppen, láthatóvá válik az összes többi szín. Gondolj csak a szivárványra. Az esőcseppeken megtörik a fehér fény, a napsugár, és máris átíveli az eget a hétszínű híd.

Oké, de akkor miért látunk egy tárgyat kéknek, a másikat zöldnek, a harmadikat meg sárgának? Ennek titka a tárgyak, az anyagok szerkezetében rejlik. Ezek ugyanis különféleképpen nyelik el elnyelik a spektrum színeit. Ha azt látod, hogy az adott tárgy kék, az azért van, mert az anyag szerkezete a   kék színt visszaveri de az összes többit elnyeli.  Ha viszont nincs fény, nincs amit a tárgy visszaverjen, nincs amit elnyeljen, vagyis megszűnik színesnek lenni!

Ilyen szempontból a  színek a tárgyak tulajdonságai, nem pedig önálló dolgok.

Ráadásul nem is állandó tulajdonságok, hiszen a fényviszonyokkal állandóan változnak, így szeszélyesek, akár egy grófkisasszony. Déli napsütésben még egy komoly lila is ragyog, de a hajnal pirosságában a kékek lilának, a sárgák narancsnak látszanak.Ahány megvilágítás, annyiféle szín. Ezért van, hogy a net-en rendelt dolgok sokszor másként hatnak a valóságban, mint a számítógép monitorján nézegetve.

Bizony, így van ez a Cseperedő termékeknél is. Íme az első Csepi elefántos plédünk "színeváltozásai":

Félkész állapotban,villany fénynél. Itt Csepinek erős pink a színe, ami a lábai felé sötétbe hajlik.

Varrógép alatt, helyi lámpával megvilágítva. Itt szinte narancssárgán izzik a kiselefánt.

Kész állapotban, természetes, szórt, nappali fénynél. Majdnem pirosas, az egyébként pinknek mondott szín.

Ez is természetes fény, szórt és nappali fény és mégis más! Igazi pink!

Ha szeretnéd megtudni, milyen a valóságban, rendeld meg a www.cseperedobaba.hu weboldalon!

Amikor a kisfiamat vártunk, nem találtam a piacon olyan babakelengyét, amely igazán elnyerte volna a tetszésem. Sokkal az volt a bajom, hogy  hogy harsány színekkel, negédes figurákkal "rakták tele"- persze, hogy eladható legyen. Miki egérrel, Minnie-vel mindent el lehet adni, legyen az előke, rugi felhúzható zenélő játék, vagy éppen babatányér. Én ezekkel úgy vagyok, hogy ha használom őket, akkor tovább reklámozom ezeket a kissé giccses rajzfilm figurákat és a rájuk épült óriási ipart. Vagyis ők a lényeg, nem a gyerekem. Én pedig azt szerettem volna, ha a kisfiam ragyog ki a termékből, nem pedig fordítva.

 Ezért édesanyámmal megálmodtunk neki egy kelengyét. Édesanyám 40 éves szakmai múlttal rendelkezik.  Rengeteg ötletet,  igényes megoldási módszert, trükköt mutatott, így olyanná alakíthattuk a kicsi ágyacskáját, amilyenné mi szerettük volna. Szerintem, vagány, igazi fiús szett lett- bőven van mit nézelődni rajta a kicsinek. Ugyanakkor megnyugtatóak a színek, hiszen pihenni fog benne a gyerek, nem pedig szórakozni.

 Ezután persze újabb igények merültek fel ,  így tovább gondolkodtunk, ötleteltünk, terveztünk és varrtunk, varrtunk, varrtunk...

 Majd jött az ötlet, hogyha már itthon vagyok a gyerekkel, miért ne csinálhatnék egy honlapot, ahol a saját készítésű, kis szériás, csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt textiltermékeket mutatunk be.

Megvarrtam egy  készletet, amiből lehet válogatni, de sokkal inkább kíváncsi vagyok a vásárlók ötleteire. Mit változtatnának? Milyen színeket használnának, milyen mintákkal? Mire lenne igazán szükség?   Hiszen az anyukák jobban tudják, mire van szükségük, nekik és a gyermeküknek, mi pedig segítünk megvalósítani. Szóval, kreatív, közös gondolkodásra szólítok fel, minden Cseperedő oldalt látogatót!

Hűűvöst!

A mai nap kezdtem el azon gondolkodni, hogy miért nem állítottuk fel még a kerti medencét. Ott tényleg lehetne hűsölni. Napközben. Sajnos éjszakára nem költözhetek bele, pedig igazán jól esne ezeken az alig hűlő éjszakákon. Akkor mi a megoldás éjszakára? Kb. 11-től már lehet ablakot nyitni, mert kedd lefelé menni a hőmérő higanyszála, na , de  addig? Addig is,  lecserélhetjük az ágyneműt egy szál lepedőre.  A jó lepedőnek, nyári ágyneműnek észrevehetően hűvös a tapintása, kifejezetten kellemes alatta aludni ilyen melegben is. Mi a titka? Háta az anyaga!

Amikor a ruhaipari szak-középiskolába jártam, anyagismeret órán rengeteg textil-ről tanultunk. A len megismerésekor nagyon figyeltem, mert emlékeztem, hogy  a Kisvakond szép kék nadrágja is lenből készült a mesében. Nem is véletlen  a kék szín, hiszen a lenvirág is kék. Gyerekként fogalmam sem volt róla, hogy a lenfeldolgozás lépéseit ( nyűvés, gubózás, áztatás, tilolás) mutatja be a mese, de megragadt történet bája. Ráadásul az édesanyám is varrónő, így közel állt hozzám a téma.

Később, anyagismeret órán sok mást is megtudtam a lenről. Mivel égetéspróbákat is csináltunk, megfigyeltük, hogy nagy, sárga lánggal ég, papírszagú a füstje és az utána maradt hamu. De nem is ez az érdekes, hanem kitűnő tulajdonságai: fénye szép, tapintása HŰŰŰVÖS (!), nagy a szakítóereje, könnyen színezhető, fehéríthető, segíti a test hőfok szabályozását. Kedvelt textilipari nyersanyag, készítenek belőle szöveteket háztartási célokra ( lepedő, ágynemű, abrosz, szalvéta), dekorációs, bútoripari, kárpitos munkákra is.

Tehát, ha igazán hűsítő álomra vágysz a forró nyári éjszakákon, használj lenvászon lepedőt.

Esküszöm, végig futottam mind, a kb. ötszáz oldalt, csakhogy ráleljek, és pontosan idézhessek. De nem találtam! Pedig biztos vagyok benne, hogy Mikszáth Kálmán összegyűjtött novellái közül valamelyikben szó volt a tündérhintáról. Azt hiszem, neves írónk " micsoda tündérkert"-nek nevezte azt a megkapó látványt, amit a csecsemők sokasága nyújtott a fák között. Igen, igen a fák között, ahová édesanyjuk tette őket, amíg dolgoztak. De nem ám csak úgy magukra hagyták az ártatlanokat, hanem lepedőbe téve, felfüggesztették őket a fák közé. Amolyan hirtelen  bölcsőt kreáltak, dajkául felfogadták a szelet, aki ringatta őket,  a faleveleket, akik addig duruzsoltak a fülükbe, míg elszenderedtek, és a falevelek közt szaladgáló napfényt, hogy addig is legyen mit nézegetni, míg elalusznak.

A felfüggesztett bölcsők tehát nem új keletű találmányok, hanem bizony már régen felfedezték az édesanyák jótékony hatását a babáikra. Az én tapasztalatom is az, hogy a hintaágyban fekve a három hónaposon mindig megnyugszik, izmai elernyednek és szép lassan elszundikál. Én pedig megnyugszom, hogy jól érzi magát. Kipihent, boldog baba, elégedett, boldog mama.

De nézzük csak, miért is olyan hasznos a babáknak a hitázás. A térben való kilengés hatással van az egyensúlyozó rendszerre.  Az egyensúlyozás szerve a belsőfülben van, a hallócsigához kapcsolódó, három dimenzióban álló félkörös csontos ívek formájában. Ezeket belül félig folyadék tölti ki, s ahogy a fejünk mozdul, a folyadékszint úgy ingerli a félkörös ív belsejében lévő ideghártyát, amely eljuttatja a jelzéseit az agy egyensúlyozást és térbeli helyzetet érzékelő központjába. A gyermekek ösztönösen igénylik egészen csecsemőkortól a nagy iskoláskorig a hintamozgást, s nem is tudják, hogy ezzel tulajdonképpen megtanulják az egyensúlyozást, finomodik térérzékelésük, a ritmusérzékük, fejlődik a  mozgáskoordinációjuk és elősegítik a finommotorikus mozgások kialakulását.

A hintázásnak ugyanis terápiás hatása is van. Amerikai gyermekgyógyászok megfigyelése szerint a koraszülött babák jobban gyarapodnak, ha naponta háromszor fél órán át egy függőágyban hintáztatják őket. (Ezt is kitalálták már őseink, hiszen régen bölcsőben tartották és ringatták a csecsemőket. Szerencsére manapság újra divatos a bölcső használat.)

Összefoglalva tehát a ringatás fontossága:
Együtt hintázás öröme elősegíti a baba- szülő kötődést.
Oldja a belső feszültségeket.
Fejlődik az egyensúlyérzék.
Gondolkodási képességek fejlődése.
Segíti a testkép kialakulását, testrészeik mozgásának irányítását.                                                       Fejleszti a mozgáskoordinációt.                                                                                                              Erősíti az izomzatot.
Fejlődik a térérzékelést.

Szóval, hintázásra fel!

"Persze, múlt héten kellett volna. Azóta egy csomó lerohadt. Most már elég kevés van. Szinte nem is érdemes érte a fára mászni." Ilyen gondolatokkal pislogtunk fel a fára, de aztán mégiscsak a cseresznyefán kötöttünk ki. Illetve nem mindannyian, mert a 3 hónapos ded a cseresznyefa alá állított utazó kiságyból figyelt minket. Az amint apját, aki az ágakon egyensúlyozott, és az anyját, aki a szomszédtól kölcsönkért festőlétrán billegett.

Cseresznyeszedés. Cseresznyemosás. Cseresznyebefőzés, dunsztolás. Cukor és tartósítószer nélkül is max. fél óráig kell rotyogtatni. Pitty-putty megleszünk.

Aha. Kezdtük reggel 10-kor. Dedünk tűrte, tűrte az utazóágyas dolgot a fa alatt egészen 11-ig, amikor ordítva parancsolta le anyját a létráról- mert éhes lett. Innentől apa szedte a cseresznyét, ami előre nem láthatólag hatalmas mennyiségűvé nőtt. 3 festékes vödörnyi  jött le a fáról, több hetes fáról cseresznye-evés, egy hetes túlérés után!

Nem baj, a kerti csapból engedünk rá vizet, aztán hadd álljon 1-2 órát, amíg a kukacok kimásznak belőle. Addig üvegeket mosok. A  kukacok viszont nem siettek annyira a kimászással, mint én az üvegmosással, inkább a cseresznyébe fulladtak, mint elhagyják az " édes otthon". Volt,  amelyik félig kirágta magát,mikor elérte a vízbefúlás, kilógva a cseresznyéből. Kevés olyan gusztustalan látvány van, mint a  vízi kukachulla. Pedig most erősnek kellett lennem, mert nem volt mese, a cseresznyéket kukactalanítani kellett, egyesével szét szedve, megmosva.

Ekkor láttam meg ezt kicsi csigát. Ő már megmászta a maga cseresznyéjét. Én meg átéreztem, mekkora feladatot teljesített- mert előttem pont akkora állt ezzel az egész cseresznyebefőzéssel. Persze, azért leültem pihenni a hintaágyba- főként mert a kicsi fiam is igényt tartott rám. Adtam a kezébe neki is egy-egy szemet- a kukactalanabból- , had ismerkedjen, legalább a formájával, ha még az ízével nem is lehet. Azért az esetleges foltok ellen ráadtam  a Cseperedő- nagyméretű előkék egyikét. Ezekből elég sokat készítettem, fiúknak, lányoknak, virágosat és csíkosat, kinek-kinek kedvére valót. Találhatsz ezekből a www.cseperedobaba.hu honlapon mindenfélét.

A gyerek fürdetésére, este 8-ra az utolsó üveg is dunsztba került. Két pléd és egy nagypárna alatt pihen nyolc darab hét decis és hat darab kisebb méretű télirevaló. Remélem, befőtt lesz belőle!

Most  kellene jönni annak a résznek, hogy ki vagyok, mikor és hol születtem, hová és mettől meddig jártam általános iskolába, középiskolába, főiskolára, egyetemre., stb, stb, stb...adatok halmaza.

Szerintem az ember nem adatok halmaza! Szerintem, amik igazán meghatároznak, azok a leülepedett, részünkké vált élmények. Személyiségünk alkotóelemei, akárcsak a mindennapjaimat megédesítő  mézcseppek a konyhapulton. Igen, igen, tudjátok, azok, amik véletlenül elhullanak, mikor vajas mézes kenyeret eszek. Persze csak utólag veszem észre őket, ha rájuk esik a napfény és gyönyörködhetek a borostyánszínükben. Vagy beléjük tenyerelek, és az ujjbegyeimről nyalogathatom le a maradék édességüket- emlékeként a már megevett kenyérkének.

Két meghatározó mézcseppem idézem most fel, mindkettő a nagyapáimat juttatja eszembe. Az anyai nagyapám egy tanyán élt, a szülővároskámtól kb. hat kilométerre. Igazi parasztember volt, a szó jó értelmében. Tőle kaptam a vidék, a végtelen láthatár, a hagyományok szeretetét. Kb. egy holdas telkén gémeskút is hórihorgaskodott. 10-12 éves lehettem, mikor észrevettem, hogy a kutat körbe vevő fapala, hogy milyen újszerű, izgalmas  rajzfelület! Fogtam, kivittem a zsírkrétáim, festékeim és nekiálltam a kedvenc mesekönyvem ihlette figurákkal telerajzolni. Boldog voltam, mert újdonságként hatott a fára rajzolás, a függőleges felület, a nagy méret. Az azóta flow- hatásként leírt érzés beszippantott. Itt és így született meg az első önálló kiállításom- biztos voltam benne, hogy a csirkéknek, tyúkoknak nagyon tetszett., mivel szemmel láthatólag nagy élvezettel szedegették a pondrókat a kidekorált kút körül.

Másik élményem a városi nagyapámhoz kötődik. Az ő házába vittek haza, miután megszülettem. 7-8 éves lehettem, mikor a karácsonyi készülődésben eltört egy üveggömb- akkoriban még nem műanyag kínai volt a karácsonyfa dísze. Nagyon sajnáltam, mert szerettem, ráadásul egy hatos szett része volt, hiányzott volna a szememnek a fáról. Jött a nagy ötlet, hogy én bizony összeragasztom! Nekiálltam az iskolai technokol rapidom-mal, kis sámlira ültem és belefeledkeztem a munkába. A végeredmény nem volt valami tetszetős, talán nem is dicsértek meg a felnőttek érte, de ez nem is fontos. Sokkal lényegesebbet tudtam meg magamról: azt,  hogy mire vagyok képes a két kezemmel.  Megtapasztaltam azt az  alkotó erőmet, amit tulajdonképp  a mai napig az élet minden területén, sokrétűen használok.