Hűűvöst!

A mai nap kezdtem el azon gondolkodni, hogy miért nem állítottuk fel még a kerti medencét. Ott tényleg lehetne hűsölni. Napközben. Sajnos éjszakára nem költözhetek bele, pedig igazán jól esne ezeken az alig hűlő éjszakákon. Akkor mi a megoldás éjszakára? Kb. 11-től már lehet ablakot nyitni, mert kedd lefelé menni a hőmérő higanyszála, na , de  addig? Addig is,  lecserélhetjük az ágyneműt egy szál lepedőre.  A jó lepedőnek, nyári ágyneműnek észrevehetően hűvös a tapintása, kifejezetten kellemes alatta aludni ilyen melegben is. Mi a titka? Háta az anyaga!

Amikor a ruhaipari szak-középiskolába jártam, anyagismeret órán rengeteg textil-ről tanultunk. A len megismerésekor nagyon figyeltem, mert emlékeztem, hogy  a Kisvakond szép kék nadrágja is lenből készült a mesében. Nem is véletlen  a kék szín, hiszen a lenvirág is kék. Gyerekként fogalmam sem volt róla, hogy a lenfeldolgozás lépéseit ( nyűvés, gubózás, áztatás, tilolás) mutatja be a mese, de megragadt történet bája. Ráadásul az édesanyám is varrónő, így közel állt hozzám a téma.

Később, anyagismeret órán sok mást is megtudtam a lenről. Mivel égetéspróbákat is csináltunk, megfigyeltük, hogy nagy, sárga lánggal ég, papírszagú a füstje és az utána maradt hamu. De nem is ez az érdekes, hanem kitűnő tulajdonságai: fénye szép, tapintása HŰŰŰVÖS (!), nagy a szakítóereje, könnyen színezhető, fehéríthető, segíti a test hőfok szabályozását. Kedvelt textilipari nyersanyag, készítenek belőle szöveteket háztartási célokra ( lepedő, ágynemű, abrosz, szalvéta), dekorációs, bútoripari, kárpitos munkákra is.

Tehát, ha igazán hűsítő álomra vágysz a forró nyári éjszakákon, használj lenvászon lepedőt.

Esküszöm, végig futottam mind, a kb. ötszáz oldalt, csakhogy ráleljek, és pontosan idézhessek. De nem találtam! Pedig biztos vagyok benne, hogy Mikszáth Kálmán összegyűjtött novellái közül valamelyikben szó volt a tündérhintáról. Azt hiszem, neves írónk " micsoda tündérkert"-nek nevezte azt a megkapó látványt, amit a csecsemők sokasága nyújtott a fák között. Igen, igen a fák között, ahová édesanyjuk tette őket, amíg dolgoztak. De nem ám csak úgy magukra hagyták az ártatlanokat, hanem lepedőbe téve, felfüggesztették őket a fák közé. Amolyan hirtelen  bölcsőt kreáltak, dajkául felfogadták a szelet, aki ringatta őket,  a faleveleket, akik addig duruzsoltak a fülükbe, míg elszenderedtek, és a falevelek közt szaladgáló napfényt, hogy addig is legyen mit nézegetni, míg elalusznak.

A felfüggesztett bölcsők tehát nem új keletű találmányok, hanem bizony már régen felfedezték az édesanyák jótékony hatását a babáikra. Az én tapasztalatom is az, hogy a hintaágyban fekve a három hónaposon mindig megnyugszik, izmai elernyednek és szép lassan elszundikál. Én pedig megnyugszom, hogy jól érzi magát. Kipihent, boldog baba, elégedett, boldog mama.

De nézzük csak, miért is olyan hasznos a babáknak a hitázás. A térben való kilengés hatással van az egyensúlyozó rendszerre.  Az egyensúlyozás szerve a belsőfülben van, a hallócsigához kapcsolódó, három dimenzióban álló félkörös csontos ívek formájában. Ezeket belül félig folyadék tölti ki, s ahogy a fejünk mozdul, a folyadékszint úgy ingerli a félkörös ív belsejében lévő ideghártyát, amely eljuttatja a jelzéseit az agy egyensúlyozást és térbeli helyzetet érzékelő központjába. A gyermekek ösztönösen igénylik egészen csecsemőkortól a nagy iskoláskorig a hintamozgást, s nem is tudják, hogy ezzel tulajdonképpen megtanulják az egyensúlyozást, finomodik térérzékelésük, a ritmusérzékük, fejlődik a  mozgáskoordinációjuk és elősegítik a finommotorikus mozgások kialakulását.

A hintázásnak ugyanis terápiás hatása is van. Amerikai gyermekgyógyászok megfigyelése szerint a koraszülött babák jobban gyarapodnak, ha naponta háromszor fél órán át egy függőágyban hintáztatják őket. (Ezt is kitalálták már őseink, hiszen régen bölcsőben tartották és ringatták a csecsemőket. Szerencsére manapság újra divatos a bölcső használat.)

Összefoglalva tehát a ringatás fontossága:
Együtt hintázás öröme elősegíti a baba- szülő kötődést.
Oldja a belső feszültségeket.
Fejlődik az egyensúlyérzék.
Gondolkodási képességek fejlődése.
Segíti a testkép kialakulását, testrészeik mozgásának irányítását.                                                       Fejleszti a mozgáskoordinációt.                                                                                                              Erősíti az izomzatot.
Fejlődik a térérzékelést.

Szóval, hintázásra fel!

"Persze, múlt héten kellett volna. Azóta egy csomó lerohadt. Most már elég kevés van. Szinte nem is érdemes érte a fára mászni." Ilyen gondolatokkal pislogtunk fel a fára, de aztán mégiscsak a cseresznyefán kötöttünk ki. Illetve nem mindannyian, mert a 3 hónapos ded a cseresznyefa alá állított utazó kiságyból figyelt minket. Az amint apját, aki az ágakon egyensúlyozott, és az anyját, aki a szomszédtól kölcsönkért festőlétrán billegett.

Cseresznyeszedés. Cseresznyemosás. Cseresznyebefőzés, dunsztolás. Cukor és tartósítószer nélkül is max. fél óráig kell rotyogtatni. Pitty-putty megleszünk.

Aha. Kezdtük reggel 10-kor. Dedünk tűrte, tűrte az utazóágyas dolgot a fa alatt egészen 11-ig, amikor ordítva parancsolta le anyját a létráról- mert éhes lett. Innentől apa szedte a cseresznyét, ami előre nem láthatólag hatalmas mennyiségűvé nőtt. 3 festékes vödörnyi  jött le a fáról, több hetes fáról cseresznye-evés, egy hetes túlérés után!

Nem baj, a kerti csapból engedünk rá vizet, aztán hadd álljon 1-2 órát, amíg a kukacok kimásznak belőle. Addig üvegeket mosok. A  kukacok viszont nem siettek annyira a kimászással, mint én az üvegmosással, inkább a cseresznyébe fulladtak, mint elhagyják az " édes otthon". Volt,  amelyik félig kirágta magát,mikor elérte a vízbefúlás, kilógva a cseresznyéből. Kevés olyan gusztustalan látvány van, mint a  vízi kukachulla. Pedig most erősnek kellett lennem, mert nem volt mese, a cseresznyéket kukactalanítani kellett, egyesével szét szedve, megmosva.

Ekkor láttam meg ezt kicsi csigát. Ő már megmászta a maga cseresznyéjét. Én meg átéreztem, mekkora feladatot teljesített- mert előttem pont akkora állt ezzel az egész cseresznyebefőzéssel. Persze, azért leültem pihenni a hintaágyba- főként mert a kicsi fiam is igényt tartott rám. Adtam a kezébe neki is egy-egy szemet- a kukactalanabból- , had ismerkedjen, legalább a formájával, ha még az ízével nem is lehet. Azért az esetleges foltok ellen ráadtam  a Cseperedő- nagyméretű előkék egyikét. Ezekből elég sokat készítettem, fiúknak, lányoknak, virágosat és csíkosat, kinek-kinek kedvére valót. Találhatsz ezekből a www.cseperedobaba.hu honlapon mindenfélét.

A gyerek fürdetésére, este 8-ra az utolsó üveg is dunsztba került. Két pléd és egy nagypárna alatt pihen nyolc darab hét decis és hat darab kisebb méretű télirevaló. Remélem, befőtt lesz belőle!

Most  kellene jönni annak a résznek, hogy ki vagyok, mikor és hol születtem, hová és mettől meddig jártam általános iskolába, középiskolába, főiskolára, egyetemre., stb, stb, stb...adatok halmaza.

Szerintem az ember nem adatok halmaza! Szerintem, amik igazán meghatároznak, azok a leülepedett, részünkké vált élmények. Személyiségünk alkotóelemei, akárcsak a mindennapjaimat megédesítő  mézcseppek a konyhapulton. Igen, igen, tudjátok, azok, amik véletlenül elhullanak, mikor vajas mézes kenyeret eszek. Persze csak utólag veszem észre őket, ha rájuk esik a napfény és gyönyörködhetek a borostyánszínükben. Vagy beléjük tenyerelek, és az ujjbegyeimről nyalogathatom le a maradék édességüket- emlékeként a már megevett kenyérkének.

Két meghatározó mézcseppem idézem most fel, mindkettő a nagyapáimat juttatja eszembe. Az anyai nagyapám egy tanyán élt, a szülővároskámtól kb. hat kilométerre. Igazi parasztember volt, a szó jó értelmében. Tőle kaptam a vidék, a végtelen láthatár, a hagyományok szeretetét. Kb. egy holdas telkén gémeskút is hórihorgaskodott. 10-12 éves lehettem, mikor észrevettem, hogy a kutat körbe vevő fapala, hogy milyen újszerű, izgalmas  rajzfelület! Fogtam, kivittem a zsírkrétáim, festékeim és nekiálltam a kedvenc mesekönyvem ihlette figurákkal telerajzolni. Boldog voltam, mert újdonságként hatott a fára rajzolás, a függőleges felület, a nagy méret. Az azóta flow- hatásként leírt érzés beszippantott. Itt és így született meg az első önálló kiállításom- biztos voltam benne, hogy a csirkéknek, tyúkoknak nagyon tetszett., mivel szemmel láthatólag nagy élvezettel szedegették a pondrókat a kidekorált kút körül.

Másik élményem a városi nagyapámhoz kötődik. Az ő házába vittek haza, miután megszülettem. 7-8 éves lehettem, mikor a karácsonyi készülődésben eltört egy üveggömb- akkoriban még nem műanyag kínai volt a karácsonyfa dísze. Nagyon sajnáltam, mert szerettem, ráadásul egy hatos szett része volt, hiányzott volna a szememnek a fáról. Jött a nagy ötlet, hogy én bizony összeragasztom! Nekiálltam az iskolai technokol rapidom-mal, kis sámlira ültem és belefeledkeztem a munkába. A végeredmény nem volt valami tetszetős, talán nem is dicsértek meg a felnőttek érte, de ez nem is fontos. Sokkal lényegesebbet tudtam meg magamról: azt,  hogy mire vagyok képes a két kezemmel.  Megtapasztaltam azt az  alkotó erőmet, amit tulajdonképp  a mai napig az élet minden területén, sokrétűen használok.