Egy ismerősöm jelezte, hogy jól van. Persze ebben nem lenne semmi különleges, de épp Nizzában él, ahol az éjjel terrortámadásnak minősített vérengzés volt.

A belvárosban a nemzeti ünnepre rendezett tűzijáték ideje alatt a sétányra hajtott, az ünneplő emberek közé, egy teherautó. Több tucat halott és sérült.

Mit érez ilyenkor az ember? Megijed. Megdöbben. Hirtelen levegőt sem kap, csak a szíve kalapálását érzi.

A miértek dübörögnek fel, hiszen az európai értékrendben felnőtt, a mindenféle életet tisztelő polgár számára elképzelhetetlen, hogy mások életére törjön. Ha ez még fűszerezve van Isten hittel is, akkor végképp felfoghatatlan, hogy létezik vallás, ami nem az élet szeretetéről, védelméről szól.

Hogy létezik Isten, aki nem abban gyönyörködik, hogy gyerekek születnek, békében, biztonságban, szeretetben felnőve, hanem felhasználja híveit, gyermekeit mások életének kioltására. Hogy nem az felszólítása az emberek számára, hogy "Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a Földet," hanem épp az ellenkezője. Irtsátok egymást, mert te különb vagy, mint a másik, csak mert nem ebbe, hanem abba sz országba születtél. Mi ez? Tulajdonképpen az "Oszd meg és uralkodj"  szemlélete. Hiszen az egyiket a másik felé emelve ennek gőgöt, a lenyomottnak félelemet osztok. A gőgöst gőgjénél, hiúságánál fogva, a félelmet érző embert nyomorúságnál fogva lehet manipulálni.

Itt élünk Európában, és félnünk kéne? Kell, hogy ezen a félelmen átsegítsen  a hitünk, hogy ez az   Istenhit el fog tűnni. Miért? Mert ez a hit nem  szolgálja a félelmet érző országokban élők javát. És nem szolgálja a gőgtől elvakultak javát sem! Ez a hit nem szolgálja senkinek a javát, hiszen életellenes. Ez a hit támadás egyetemes emberiség ellen.

Mi, itt Európában, Magyarországon, tegyünk a félelmünk ellen. Kicsivel, mindenki a maga erejéből. A mindennapokban. Én mindenesetre varrok, alkotok, tűzzománcozok, festek és tanítok.

És mosolyogni tanítom a fiam.